| Ülök egy padsorban... Körülöttem nincs egy lélek sem. Mégsem vagyok egyedül, s nem is érzem az emberi társaság hiányát. Ülök szép csendben, nyugodtan, békésen, mintha az ajtón túl nem várna a rohanó világ. Úgy ülök itt, mintha nem lenne holnap. Sőt olyan, mintha a ma sem létezne igazán. Csak a nyugalom van most, és az Ő jelenléte. Hűvös a levegő, mégsem fázom. Jólesik a vára... |
Következő